Ahogy nem lehet.....

Nézd most minden a régi még

holnapra mondd, hogyan tűnik el?

Nézd most itt ez a pillanat
eltűnik és észre sem veszed!
Talán egy szó
éppen elég, ami bánt
a világ egy másik oldalán
ott van a szívem is
messzire ment a mától
olyan messze, olyan távol.

Szeress most úgy, ahogy nem lehet
ahogy nem lehetek veled!
Miért kellett, hogy megkívánjam
ugyanúgy ahogy elhibáztam!
Úgy ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!
Istenem,
mondd hogy újra látom őt!!!
Még a végtelen előtt!
A végtelen előtt!

Nézd most a minden a semmiért
hirtelen hogyan tűnik el!
Nézd most az ígéret földjén állsz
de te észre sem veszed!!!!
Talán egy szó
éppen elég, ami bánt
a világ egy másik oldalán
ott van a szívem is
messzire ment a mától
olyan messze, olyan távol.

Szeress most úgy ahogy nem lehet
ahogy nem lehetek veled!
Ne szólj semmit mindent értek,
a szerelmet tudom te sem kérted,
úgy ahogy nem lehet
ahogy nem lehetek veled!!!
Istenem,
mondd hogy újra látom őt!!!

Az egészet letagadhatnánk,
hisz úgy teszünk mintha nem hallanánk,
hogy szerelemért kiállt a világ
és tudom jól,
de ha a tükörből vissza mosolygok
az nem hinném, hogy csak én vagyok
nem hinném hogy csak én.
Te is benne vagy, ugyanúgy!!!

...kellet hogy megkívánjam
itt a földi mennyországban
úgy ahogy nem lehet
ahogy nem lehetek veled!
Istenem,
mondd hogy újra látom Őt!
De még a végtelen előtt!!
A végtelen előtt!

FÁJ...

.

Szerelem az...

"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed...

Imádom ezt az érzést....

Majd egyszer......

A remény hal meg utoljára,állítják bizton a nagy bölcsek.

Ha szemünk vággyal néz előre,

Reménykedve a boldogságban,

A jelen kínja sem fáj ma.
A kín is lehet boldogság,

Mert most vagy, most érezlek,

Csak elválaszt a távolság.

Mikor reggel azzal kelek,

Minden este azzal fekszem,
Hogy hiányod egyre mardos,

Csak álmomban ölel karom,

Ujjaim a semmit simítják,

Nem játszanak hárfahúron,

Gerinced ívén megpihenve.

Szemünknek villanása sem

Egyesül szivárványívben,

Incselkedő ajkunk nem éli meg
Éppen elcsókolt csók csodáját,

Nem égeti önfeledt vágy,

Akkor suttogom reménnyel

A bűvös két szót: Majd egyszer.

Majd egyszer!A hajnal veled ébred,

Az est veled múlik el.
Majd egyszer!Megéljük az élet csodáját,

Mit örök szerelmünk varázsa

Gyönyörűségesen széppé tesz.

Majd egyszer!Lehet csak húsz év múlva,

Mikor göcsörtös bottal együtt éljük életünk,

Mikor már csak a szemünk villanása rejti a csodát.

A közös élet csodáját,
Majd egyszer! Lehet.

Nem lehet! Biztosan tudom

Majd egyszer így lesz!