Hallgasd a színeket...

Markolod még a sötétet?

Szorítod még a törött szíved?

Minek, kérdem én!

Az értelem elfagyott azon a téli estén.

-Az enyém! Az enyém!- zokogod nekem-

Hozzáérned nem szabad kedvesem!

Gyöngéden lefejtem ujjaid az átokról.

Hidd el, mindent tudok könnyeid útjáról.

Figyelj rám! Nézd! Nézd a felhőt. Látod?

Vörös szemmel a felhő útját áldod.

Érzed a szelet? Tartsd az arcod, megmutatom!

Szemedben látom elért hozzád sugallatom.

Hallod a zenét? Látod a színeket?

Ecse tvonással küldd vissza a nyálkás szeleket!

Visszarángatnának, ne hagyd! Dúdolj!

Bízz bennem! Soha többet nem leszel fogoly!

----

Markolod még a sötétet?

Szorongatod még a törött szívet?

-Törött? Ez? Ez már nem repedt!

Látom a zenét! És hallom a színeket!

Még valamit megtanítok neked.

Ne fess és ne zenélj, ha nem tudod mi az a szeretet.

-Ismerős a dallama.

Hallottam már róla?

-Nem találkoztál már vele évek óta.

Nézd a lepkét! Nézd a virágot!

Nem ez az élet, te csak ezt látod?

-De mi a szeretet? Ismerős ,de honnan?

Ha nem érzed, teli kulaccsal maradsz szomjan.

Anya, Apa, Barát. Ismered őket?

-Anya? Apa? Elmém sokat felejtett.

Miért markoltad a hamut, a sötétet?

-Nem mertem elengedni. Ez a szeretet?

Nagyon sóhajtok. Fogom fuvolám, s dalolok.

A szeretet dalát csillogó szemmel hallgatja szabadon.

Érted már? Hallod?

- Nem, de látom.

Most megyek, érzed már a szeretet.

-S látom a Zenét, és hallom a Színeket.

Ég veled, te drága földi ember!

Szárnyra kapok s otthagyom,

Mosolygok, mert hallom, mit makog.

-Szeretet. Szeret. Szeretni. Szerető.

Szeretlek, ó te angyali szerető!

Sose láttam többet, de tettét ismerem…

…az ő nevéhez fűződik a szerelem…