Már hiányzol....

A vonat negyed órát késik.
Erre nem számítottunk...

Majd a vonat lassítva araszol.

Még fogom a kezed,

de már hiányzol.

Még érzem minden dobbanásod.

öleltelek, maradj még, - maradj kedves.

A sors akarta így, itt maradtál....,

(ma is mosolygok rajta, hogy hogyan:-))

De hamar eljött a másnap reggel,

még mindíg itt vagy, de már megint hiányzol

az érzés deja vu, a vonat késik....

Fogom a kezed, ölellek, maradj még....

A vonat lassít már,

és a rút idő kitépi szívemből a virágot,

mit szerettem eddig.

Fátyolos tekintetem rád emelem,

az ablak párás, – vagy a szemem ?

Ne, ne tudja meg senki,

most mit érzek bensőmben,

száz és száz láng éget,

marja lelkem ezernyi kéz.

Lassan kitépik szívemből ami szép.

Röpke pillanat illatát éreztem csak,

a vonattal együtt elindul...

Szememből árad egy kis patak,

szám sarkában érzem sós ízét.

Csak állok, és nézek a vonat után

szívem megszakad...,

Hiányzol....

.

Nem feledem.....

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.

" Jól csak a szívével lát az ember......."

"- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom.

Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka.

- Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. "

Sportnap

Egy évben egyszer általában így június közepe tájt, a munkahelyem szervez egy közösségi sport napot, jó kikapcsolódás ez, kaja, pia, és persze mindenek elött a sport.......

Az idő is jóóóó, sőt..., túl jó!

Amikor tehetem elmegyek, mint ahogy ma is. Ha már sportnap, akkor előszedtem a bicajt, és tekerés az erőműi lakótelepen sportpályájára.

Sok-sok kolega, gyerekeik, párjaik vannak már a pályán, különféle vetélkedők, ügyességi 10 próba, házi foci bajnokság a program.

Becserkésztem a közvetlen kolegáim, és kis csapatunk szuperül érezte magát.

A napsütés tett róla, hogy mindannyiunk teste vörös színben tündököljön:-))), -csak ne fájna ennyire-, de a hűsítés is megoldott volt. Tűzoltó autó (a gyerekek miatt) is vendég a pályán, nem kellett nekik könyörögni...., 2 tömlővel is locsoltak..., csak úgy fel az ég felé, majd a tömegbe:-)))

Nem voltam szívbajos én sem, fogtam magam, és beálltam a vízsugár elé:-))), jókat nevettünk!

Ruci megszáradt hamar, majd elérkezett a versenyek eredményhírdetése, először a gyerekek voltak a porondon, majd a kórházi csapatok.

A nap folytatódik tovább, egészen estig, amikor egy zenekar játszik majd élőben, lesz aztán mulatság.....

De sajnos ebből már kimaradok, haza kellett jönnöm, vár a munka:-((

Készülök is, indulnom kell lassan....