A vonat negyed órát késik.
Erre nem számítottunk...
Majd a vonat lassítva araszol.
Még fogom a kezed,
de már hiányzol.
Még érzem minden dobbanásod.
öleltelek, maradj még, - maradj kedves.
A sors akarta így, itt maradtál....,
(ma is mosolygok rajta, hogy hogyan:-))
De hamar eljött a másnap reggel,
még mindíg itt vagy, de már megint hiányzol
az érzés deja vu, a vonat késik....
Fogom a kezed, ölellek, maradj még....
A vonat lassít már,
és a rút idő kitépi szívemből a virágot,
mit szerettem eddig.
Fátyolos tekintetem rád emelem,
az ablak párás, – vagy a szemem ?
Ne, ne tudja meg senki,
most mit érzek bensőmben,
száz és száz láng éget,
marja lelkem ezernyi kéz.
Lassan kitépik szívemből ami szép.
Röpke pillanat illatát éreztem csak,
a vonattal együtt elindul...
Szememből árad egy kis patak,
szám sarkában érzem sós ízét.
Csak állok, és nézek a vonat után
szívem megszakad...,
Hiányzol....
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése