Kedvesemnek

“Veled boldog vagyok,

Veled szelíd vagyok,

Veled erős vagyok,

Veled nyugodt vagyok,

Veled mindig mosolygok,

Veled én, énmagam vagyok,

Nincs többé olyan, hogy nélküled,

Tervem és jövőm van veled.”

“Jó érezni, hogy szeretlek.

Nagyon és egyre jobban.

Ott bujkálni két szemedben,

Rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid már

szemeimben élnek és néznek,

S érezni azt, ha szép, veled szép

És csak veled teljes az élet.”

Szeretlek.

Ilyen egyszerűen.
Mint ahogy a nincstelenek
szerethetnek nincsteleneket,
szeretlek,
ahogy a mozgásra képtelenek szerethetnek,
szeretlek a szememmel,
szívemmel
a gondolatommal szeretlek,
természetes szeretettel szeretlek,
olyannal,
aminek nincs szüksége csipkére,
a szépség álarcára,
mesterséges fényre,
furfangra,
idegen gondolatra,
hétköznapi szeretettel szeretlek,
féltőn, és múlhatatlanul,
korral is kortalanul,
úgy, mint aki elért a végső állomásra,
mint aki célt ért,
ahonnan nincs vissza és nincs tovább.

Szeretlek,
mint ahogy csak a szeretet szerethet!

.