Álmodtam egy világot.....

S vajon álmodtunk-e? Vajon mertél-e álmodozni Kedves Olvasó gyermek korodban legalább? Vagy csak sodródtál a kor szellemével,mert tudtál-e mást tenni,az tűnt természetesnek, elfogadottnak, egyszerűen az volt.

Mitől függhet, hogy bizonyos emberek már gyermekkorukban átlátják, hogy számukra valami nem stimmel abban a korban, világban, családban és elkezd álomgyárba menekülni, megengedi magának, hogy jobb vagy csak egyszerűen más sorsot szánjon az életének, s van kiben fel sem merül ennek a lehetősége.

Nem tudom. De nagyon szeretném megérteni. Hisz álmainkért, gondolatainkért mi tesszük meg a lépéseket, s még a legnagyobb tiltások mellett is, ha elég bátrak vagyunk, éjjel visszahúzódva szobánkba, építhetjük életünk. Sok-sok embernek még gyermek kori emlékei sincsenek, csak egy két villanás, nagyobb, mélyebb érzelmeket kiváltó események pillanatai és azok sem kapnak jelentőséget. Megint mások pedig rengeteg emlékkel rendelkeznek, részletesen, s lehet, hogy pont ez lesz a csapdájuk, hogy felnőtt korban nem tudják megvalósítani, és örökké visszavágynak a korai családi fészekbe.

Lehet-e mindenért okolni e kort, politikát, hatalmat? Lehet-e minden okot, s okozatot kívül keresni? S vajon érdemes-e.. Okolhatom-e a vizet, ha nem tanulok meg úszni benne, okolhatom-e a levegőt, ha reflexeim elfelejtenek lélegezni, s megfulladok, okolhatom-e a nyári záport, mely elmossa a vízparton épülő homokváram, vagy a krétarajzot?

Ha igen, akkor az emberi faj tényleg rendkívül kiszolgáltatott, viszont ha azt érzem ezek abszurd példák, akkor épp oly abszurd az is, hogy boldogságom és életem értelmét valahol kívül keressem.

Hiszem, ha saját világom megpróbálom szebbé, jobbá tenni, azzal teszek a környezetemért, szeretteimért és a világért is egyaránt.

Arra biztatlak Kedves Olvasó, hogy ne állj meg ott ahol vagy, érezd meg, hogy az állandóság a változás útjában áll, próbálj ki új és új dolgokat, legyen hobbid, kedvenc könyveid, zenéd, játékod, szeresd amit csinálsz, s ha nem szereted engedd el, keresd meg az örömöt, keresd meg mi az, mi érdekel, mi meggyújtja benned a tüzet, az életed lángját, de vigyázz rá, ne lobbanjon túl, mert az megégethet másokat is, vagy nagyobb tüzet okozhat, tartsd kordában, irányítsd, s ezáltal irányítsd te magad az életed.

Keresd a szabadságot, mert legfőképp önmagad rabja vagy.

.