Szánalmas....

Egy olyan lánynak, aki azt állította a barátom, és aztán rá kellett jönnöm, szánalmas ember....

"Van ami örök és van ami múlik, van ami most múlik pontosan!"

Mocskos a lelked,

Nekem erre

Nincsen szükségem,

Hidd el!

Vedd már észre magad,

Hiszen a koszon kívül rád

Semmi sem ragad!

Undorító, képmutató,

Hazug ember vagy

És azt hiszed ettől vagy nagy.

Szerintem meg szánalmas

És egyben unalmas.

Nem így ismertünk meg

De valószínűleg,

így halsz már meg!

Egy arcátlanul hazudó emberként,

Ezt tudatom veled mindenképp

Nézzél már tükörbe,

Mert nem az igazi barátaid vesznek körbe!

Hülyének nézel

Én meg röhögök rajtad,

Mert ha tudnád,

Hogy keresztül látok,

Már a mocskos lelkeden.

Állításod szerint

Mindenki különleges számodra.

Én meg mondom neked:

Szálljál már magadba

És húzzál bőrt a fogadra!

Elég a hazugságokból

Én ezt nem tűröm el,

Hogy hülyének nézel.

Kész tények, elé állítalak,

És a sarokba szorítalak.

Végül bevallod,

Amit már eddig is tudtam,

Hogy hazugság az egész életed!

Viszlát, kétszínű, hazug barátság

Te is csak egy álca voltál!

Sajnos ennek is meg kellett történnie........

.