Szánalmas....

Egy olyan lánynak, aki azt állította a barátom, és aztán rá kellett jönnöm, szánalmas ember....

"Van ami örök és van ami múlik, van ami most múlik pontosan!"

Mocskos a lelked,

Nekem erre

Nincsen szükségem,

Hidd el!

Vedd már észre magad,

Hiszen a koszon kívül rád

Semmi sem ragad!

Undorító, képmutató,

Hazug ember vagy

És azt hiszed ettől vagy nagy.

Szerintem meg szánalmas

És egyben unalmas.

Nem így ismertünk meg

De valószínűleg,

így halsz már meg!

Egy arcátlanul hazudó emberként,

Ezt tudatom veled mindenképp

Nézzél már tükörbe,

Mert nem az igazi barátaid vesznek körbe!

Hülyének nézel

Én meg röhögök rajtad,

Mert ha tudnád,

Hogy keresztül látok,

Már a mocskos lelkeden.

Állításod szerint

Mindenki különleges számodra.

Én meg mondom neked:

Szálljál már magadba

És húzzál bőrt a fogadra!

Elég a hazugságokból

Én ezt nem tűröm el,

Hogy hülyének nézel.

Kész tények, elé állítalak,

És a sarokba szorítalak.

Végül bevallod,

Amit már eddig is tudtam,

Hogy hazugság az egész életed!

Viszlát, kétszínű, hazug barátság

Te is csak egy álca voltál!

Sajnos ennek is meg kellett történnie........

.

Mélyen a szívemben....

Műszerek rajzolnak izgatott görbét,

De egyik sem mutatja meg,

Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Tudom, a szívben nem lakik érzés,

De valami ott mozdul meg,

Valahol mélyen a szívemben.

Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,

S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,

Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,

Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,

Ki helyettem mutatja meg,

Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,

Vagy titkolni kényelmesebb

Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el

Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet.

S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.

Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,

Már megszoktam, világok omlanak össze

A Földön az égen és itt,

Valahol mélyen a szívemben.

Véleményt mondok pár megszokott szóval,

De a hangszóró nem viszi át,

Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

.

Nőnap volt.....

Hm...Nőnap!

Pfff.....
Köszi fiúk, hogy köszöntöttetek!!! Tisztelet a kivételnek! Nekik pusszi érte!
Nem számítottam semmire,de titkon renénykedtem....jól esett volna ha legalább egy szó, egy telefonhívás, vagy egy sms, mail!
Nem is tudom miért lepődöm meg, hiszem hozzászoktam teljesen....., se szülinap, se névnap, se semmi....
Van ez így! Ez is bizonyíték arra, hogy kinek számítok akár egy ici-picit is!

.

Csillának....(együttérzés)

"Kiderült, hogy mégsem olyan szerelmes beléd, mint ahogy hitted...."

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy tudom, milyen, amikor olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és hogy ez mennyire tud fájni belül, olyan helyeken, amikről nem is tudtál.

Mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, hányszor mész edzésre, vagy hány pohár italt iszol a barátnőiddel....

Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogyan hihetted akár egyetlen rövid percre is, hogy boldog voltál.

Néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér és becsönget hozzád.

Ezek után bármilyen sokáig is tart, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai lassan helyreállnák....,

A zavaros, az elveszett idők lassan kezdenek elmosódni....

<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><

Szeretni valakit, ki ránk se néz. Szeretni ,várni ,remélni.

Mindennap látni ,s rádöbbeni,hiába minden....

Hiába minden?

Akkor miért imádkozunk?

Miért könyörgünk és miért sírunk?

És miért vele álmodunk, és miért remélünk,várunk rá?

S ha végre ránk néz,vagy végre ránk nevet,a sok-sok szenvedést miért feledjük el?

Az az egy pillanat mi örömöt okoz,miért feledtet velünk oly sok bánatot?

Ha elutazik, messze megy s majd sokára jön vissza,az az érzés,mit ápolunk,nem hívhatja vissza.

S közben a józanész feledtet velünk,mert azt diktálja állj meg,tovább nem mehetünk....

Nem szabad szeretni olyat, aki megvet,aki nevet rajtunk.

Nem szeret bennünket.

Aki örül,mert tudja,hiába remélünk,aki érzi,miatta szenvedünk.

De ha a szív e kis motora szeret, hiába a józanész,nem tilthatja meg az érzést,mit ember nemesít.

Nem bír érzelemmel az ész hiába tilt.

Nem tehetünk róla ,s ha szeretünk,nem mondhatja senki,hogy feledd!

Nem mondhatja senki, aki tudja, hogy legszebb az olyan érzés mely tiszta.

Nem kell, hogy azt mondd, hogy szeretsz.

Ha mást érzel, ne hazudj nekem.

Nem kell a szép, de hazug szavad.

Mondj inkább rosszat ,de igazat.

Először fáj,ha friss lesz még a seb,de később elmúlik,és még lehet hálás is leszek neked.

.

I was an Angel....

You used to call me your angel

Said I was sent straight down from heaven

And you'd hold me close in your arms

I love the way you felt so strong

I never wanted you to leave

I wanted you to stay here holdin' me

I miss you

I miss your smile

And I still shed a tear every once in a while

And even though it's different now

You're still here somehow

My heart won't let you go

And I need you to know

I miss you

You used to call me your dreamer

And now I'm livin' out my dream

Oh, how I wish you could see

Everything that's happenin' for me

I'm thinkin' back on the past

It's true the time is flyin' by too fast

I miss you

I miss your smile

And I still shed a tear every once in a while

And even though it's different now

You're still here somehow

My heart won't let you go

And I need you to know

I miss you

I know you're in a better place yeah

But I wish that I could see your face, oh

I know you're where you need to be

Even though it's not here with me

I miss you

I miss your smile

And I still shed a tear every once in a while

And even though it's different now

You're still here somehow

My heart won't let you go

And I need you to know

I miss you

.

Az emlékem vagy...

Bármennyire is régen találkoztunk, erről a dalról még mindíg egy kedves "barátom" jut eszembe.....

Ha most majd hazamész,

Vagy bárhová is mész,

De tudd meg elkísér egy gondolat,

Mi bántja azt ki itt maradt…

Hogy vajon mi történt,

Hogy veled mi történt,

Míg engem forgatott a szédület,

Az vajon hogy történt veled….

És ha éppen hazamész,

Vagy bármerre mész,

Tudd meg elviszel most engem is…

S hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap,

De majd velem maradsz akkor is…

S én az asztalra teszem, a lábam s nekem itt vagy

s hátradőlök székemen,

Az Emlékem vagy…

Majd az leszek neked,

Mit magaddal viszel

Az érzés amit majd, most elviszel

és holnap talán elhiszel…

Mert én úgy akarnám,

Hogy Emlékezz majd rám,

Már érzem tőled függ az életem,

Majd hátradőlök székemen…

És míg magam maradok, csak rád gondolok,

Nekem az lesz majd a módszerem,

hogy rólad álmodok,

És így bejutok, majd a gondolataid közé..

Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok,

És majd megtalál a gondolat,

Az Emlékem vagy…

Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,

Nem kell, hogy hátra nézz mégis érezni fogod..

Nem kell, hogy visszanézz csak érezni elég,

Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat..

Azt én küldtem neked és ott marad veled és

Bármerre is járnál majd magaddal viszed…

Ha most majd hazamész és nagyutcákon mész,

Nem kell, hogy hátra nézz, mégis érezni fogod…

Az emlékem vagy…

Nem kell, hogy visszanézz,

Csak érezni elég,

Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat,

Az emlékem vagy…

Azt én küldtem neked és ott marad veled és

Bármerre is járnál majd magaddal viszed…

Az emlékem vagy…

.

Szeretők dala...

Bújjunk az ágyba és felejtsük el,

Hogy 35 perc múlva indulnod kell,

Egy másik lakásban már várnak,

S ott hazudnod kell.

Bújjunk az ágyba, mert sietni kell,

34 perc múlva indulsz te el,

És ha megérkeztél máris

Hazudnod kell.

De addig 32 percre még bújj mellém,

És hogyha szégyellenéd, ne is nézz rám.

30 vagy 32 percre még bújj mellém,

S ha bármit kérdeznék, fogd be a szám.

Addig még bújj velem ágyba és felettesd el,

Hogy kinn az utcán az eső szemel,

És ha elmész az eső ezt kopogja el.

Itt volt és elment, mert sürgősen hazudni kell,

Hogy idejét mivel is töltötte el,

Egy másik lakásban majd kérdik, és ő így felel:

Tudod, hát úgy jártam, útközben átfáztam,

Kissé eltévedtem, s jött az eső.

És tudod útközben még beleütköztem

Egy ismerősömbe, s ment az idő.

Még 12 percünk van, s máris hazudsz,

Mert fejedben az jár, hogy majd haza jutsz,

S ott a lakásba belépve nevetni tudj.

De addig 12 percig még ágyamban vagy,

12 percet még csak nekem adj,

Mert mindezt megérné most egyetlen jó pillanat.

Keressük kérlek még, kéne egy jó emlék

Mielőtt elmennék, egy jó pillanat.

Megérné egyetlen ünnepi felhőtlen pillanat,

Kérlek hát várjuk meg azt.

Keressük, várjuk meg, bármikor érkezhet,

Ha van még vagy 4 perced, az sok pillanat.

Mi mástól érné meg hazudnod és félned,

Ha még 30 percben sincs egy pillanat.

Hallgasd meg

.

Twist Olivér

"A kis Olivér alakjában az emberi JÓ örökérvényű elvét kívántam megformálni, mely minden gonosszal szembeszáll és a végén teljes diadalt arat." (Dickens)

A Dickens Twist Olivér című regényéből készült színdarab a 19. századi Londonba kalauzolja a nézőt, és Olivér, a kis árva hányattatott sorsát meséli el. A fiúnak veszélyes kalandokban van része, de sorsa végül jóra fordul. Az árvaházból megveszi egy temetkezési vállalkozó, majd innen megszökve Faginhez és az általa pártfogolt, hasonló sorsú gyerekekhez kerül. Itt kap végre némi törődést a titokzatos öregúrtól és csapatától, amelyről kiderül, valójában jól szervezett tolvajbandaként működik, Fagin pedig a tolvajiskola vezetője. Ártatlanságával Olivér hamar ellenségeket szerez, és bár legkevésbé sem ő irányítja a történéseket, megjelenésével az egész banda élete tragikus fordulat vesz.És van egy másik fiú, aki London legszegényebb negyedéből, az East Endről indult, hogy a musicalvilág egyik legbefutottabb szerzőjeként érjen pályájának csúcsára a West Enden. Lionel Bart (1930-1999) zenei őstehetségét már hat éves korában felfedezték, bár állítólag soha nem tanult meg kottát olvasni: barátainak fütyülte el slágereit, akik hűségesen lejegyezték és meghangszerelték. Írni azonban megtanult: hát a szövegkönyvet megírta.Az Olivér! első bemutatóját hatalmas sikersorozat követte. Londonban 2618 előadást élt meg, majd átkelve a tengeren a Broadway-n folytatta diadalútját. Máig szinte az egész földtekét bevándorolta, és most Tatabányára érkezett!

Már októberben elkezdték a bemutatót, most végre eljutottam én is, hogy megnézzem.

Megérte!!

Jegy már 1 hónapja lefoglalva, mert úgy volt utcsó előadás, de közben kiderült, lesz még.... nagy az érdeklődés.

Nagyon régen voltam már színházban, még igencsak általános iskolás koromra kell visszatekintenem.

Koleganőm kiséretében érkeztem, aki sokat mesélt már az előadásról, hiszen ő látta már.

Látnia kellett, mert a fia szerepel a darabban. Képes többször megnézni emiatt:-))

Ha az alaptörténetet nézem kicsit más volt, és a címe is csak simán Olivér. Ettől függetlenül nagyon tetszett, és sajnáltam amikor összezáródott a függöny.

Jó díszletek, szereplők, szép és kellemes hangok, jó hangszerelés, dalok. Még igazi lovak is voltak, csodáltam őket, hogyan bírják szinte rezzenéstelenül, hogy a sok gyerek futkos körülöttük.

Nem csak a színpadon zajlottak az események, a szereplők többször a nézőtér melletti lépcsőn is játszottak, és a fölötte lévő erkélyeken is, körülvéve a közönséget, a banda még a nézőtér szélén ülöktől lopott is, elvitték ami épp a kezükbe került :-)) (Természetesen vissza adtak mindent)

Utólag hallva azokat az embereket, hírtelen meglepődtek...:-))

Nagy sikert arattak azt hiszem mindenkinél..., egy biztos nálam igen!

Lehet többet kellene járjak színházba, jó kikapcsolódás volt......

Ízelítő az előadásból képekben ITT! és ITT! Érdemes megnézni!

.

Kik vagyunk...?

Az ember semmi mástól nem fél annyira, mint a közöny és a megszokás elburjánzásától, mégis, mintha maga táplálná a vadnövény gyökereit, önvédelemből, hogy ne égjen porig az érzelmek hevében. Csüggedés nélkül kellene tudomásul vennünk, hogy szükségünk van a megszokásra, hiszen ettől válik élhetővé az élet.

Van olyan szeretet, ami ölni képes?

Igen, én is úgy gondolom, hogy addig vagyunk fiatalok, amíg el tudjuk képzelni, hogy előttünk állhat a pillanat, és akkor ér véget az életünk, amikor már arra sem vagyunk kíváncsiak , milyen lehetett volna.Tudunk emlékezni és veszekedni, együtt reggelizni és vacsorázni, színházba és társaságba járni. Történeteket mesélni, fényképeket nézegetni, könyveket rendezni a könyvszekrényekben, együtt tölteni a vakációt.De megbírkózunk-e érzelmeink felszínességével, a hétköznapi hazugságokkal, amelyekkel telezsúfoljuk az életünket? Tudjuk-e, mekkora valójában az együttélésünk ereje, hogy valódi, vagy csupán üzemképes a kapcsolatunk? Bevalljuk-e egymásnak, milyen más életekkel élünk együtt és számot vetünk-e azzal, hogy ezek jelenléte mivé formál minket? Amíg ezekre a kérdésekre nem válaszolunk, nem tudhatjuk, kik vagyunk valójában.

Nem tudom, mi rosszabb a másik fél számára: egy létező, vagy egy képzeletbeli szerető. Mindkettő megváltoztat bennünket. Mások lettünk.

.