Csillag születik...

Nekem már megszületett egy "csillagom".....

Elsősorban nem a tv műsorból :-)

Ahányszor az égre nézek rá gondolok. Mi lehet vele, éppen mit csinálhat....

Gondolatban szárnyaimat kiterjesztem..... repülök..... hozzá! Megsimítom, átölelem, és csókot lehellek ajkára, vigyázok rá, hiszen Ő oly "törékeny":-))

Másod sorban a tv műsorból csillag lett a számomra Popovics György és Némert Ferenc

(Kávészünet). Sajnálom, hogy nem jutottak tovább, de remélem, hogy akad egy olyan ember, egy producer, akinek tetszik a munkásságuk!

Szívesen hallgatnám a zenéjüket, és talán még az iskolában is jobban menne a versoktatás:-))

Okosodni mindíg kell....kicsit :-)

Ma hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy szólít az a hely ahová még a király is gyalog jár:-)), egy problémám adódott ezzel, hogy iszonyúan elfeküdtem minden porcikámat, leginkább a lapockám és derekam sajgott. Próbáltam sietősre venni a dolgot, de legnagyobb erőfeszítésem ellenére sem tudtam, csak percek alatt kiszállni a jó meleg paplan alól:-) talán egy matrac csere megoldaná az efféle problémáimat:-)

Reggel 8 óra, helyszín a munkahelyem, egy eldugott előadóterem......

Transzfúziós tanfolyam.

A levegőben egy részről szigorúság más részről pedig bizonytalanság kering, bármerre nézek mindenütt ismerős arcok, de mégsem szól senki, csak bambul maga elé, és talán azon elmélkedik, mire is vállalkoztam (jobban mondva mire választottak ki), ahogyan én is ezt tettem.

A véradó főorvos asszonya kezdi az előadást, egy kis bemutatkozás, miközben tömérdek mennyiségű papír és könyv kerül elém.....

Már fogtam a fejem ezek láttán is.

Az anyag nagyon száraz, figyelemre nem méltat senkit sem, írni sem kell, mert a papírokon ott van minden.

Szemlélem a többieket, ki rajzolgat, firkál, és látszódik az arcokon, hogy sokan teljesen máshol járnak.

Vártuk( azt hiszem beszélhetek többes számban), hogy eljöjjön végre a szünet, hogy kis friss levegőt adjunk a már elején leszívott agyunknak.

Koleganőmmel átmentünk az osztályunkra, hogy a kedves főnővérünket megrójuk kicsit, mire küldött minket, de nem jártunk sikerrel, szabin van...

Egy kávé, egy kis dumcsi, és spuri vissza az oxigén nélküli terembe.

Szünet után új előadó, újabb papír rengeteg......, ez az előadás pörgősebb, érdekesebb, felébrednek az emberek, van hozzászólás, vannak kérdések.

Az idő így hamar el is röppent, elérkezett 15 óra, és végre a mai nap okosodásának vége....

De folytatódik még a hét minden napján, majd egy erős elméleti és gyakorlati vizsgával zárunk.

Ez a hét és a vizsga az én szülinapi ajándékom a kórháztól :-)), felfogom úgy, hogy legalább nekik az eszükbe jutottam:-))

Orvos kolegáink örülnek ennek a tanfolyamnak a legjobban, mert ismét van 1 munka, amit átháríthatnak ránk:-(

Legközelebb a fizetésükből is kérnünk kellene egy kicsit:-))

Szerencsére utólag kiderült, hogy nem hárítható át ránk az orvosi munka :-)), Azért a fizuból jöhetne... :-)))

Egy kis mese :-)

A skorpió és a teknős meséje...

"A skorpió a hatalmas folyó partjára érve tanácstalanul szemlélődött. Hívogatta a túlsó part, ott várta a boldogság, ezt nagyon jól tudta. Teljesen elveszettnek érezte magát, egészen addig, mígnem a folyóban meg nem látott egy teknőst. Nem találkozott még ilyen állattal, de azt látta, ő lehet a megoldás a problémára. Csendesen megbújt az aljnövényzetben, onnan szemlélte a tempósan úszó lényt.Mikor a teknős partot ért, s kissé fáradtan lerogyott a fövenyre, a skorpió előbújt rejtekhelyéből és köszöntötte a teknőst. Amaz meghökkenve kapta fel fejét, hitte, magányt lel ezen a parton.

-Üdvözöllek, kedves...-Teknős vagyok. Te ki vagy? -pislogott gyanakodva a teknős, küszködve a rövidlátó szemei szabta korláttal. Ismerősnek tűnt számára az előtte álló teremtmény.

-Skorpió vagyok, teknős. és szeretnék kérni tőled egy hatalmas szívességet. Csak te segíthetsz rajtam.

A teknős felhorkant: -Skorpió?! ismerem a fajtádat. Mit akarhat egy gyilkos egy magamfajtától?A skorpió hízelegve válaszolt: -Ó, bölcs teknős, nem vagyunk ám mindannyian egyformák, minden skorpió más.

-Hmm... ezeddig csak egy fajtával találkoztam. De nem állt szándékomban megbántani téged ezzel, csak óvatos vagyok. Mi az a hatalmas szívesség, mit kérni akarsz?

-Szeretném, ha átvinnél a túlsó partra.

-A túlsó partra??? Miért akarsz te oda menni? Most jöttem onnan, semmivel sem másabb, mint emez.

-Mert ott találom a boldogságomat. -felelte elszoruló hangon a skorpió.

-Á, értem. az fontos dolog.-Bólintott a teknős. -Jómagam már régóta keresem, de még magam se találtam. Nem tudom, miből gondolod, hogy amott megleled.

-Tudom.

-De skorpió... Hogy is vihetnélek? Ha úszás közben megszúrsz, én elsüllyedek, s megfulladok.-Ne legyél bolond, teknős. Hisz akkor mindketten ott pusztulunk. S én nem meghalni szeretnék, hanem boldognak lenni. Ahhoz pedig át kell jutnom a túlsó partra.A teknős hatalmas dilemma előtt állt. Segítőkész fajta volt, ugyanakkor bizalmatlan is, főképp az ilyetén teremtményekkel szemben, hisz volt már velük némi tapasztalata, s bár ezeddig mindegyiket túlélte, most valami szörnyű előérzet fogta el. Hunyorogva szemlélte a skorpiót, majd hatalmas sóhajt hallatva meghozta döntését.

-Rendben skorpió, mássz a hátamra, átviszlek.

-Köszönöm neked, teknős! -hálálkodott amaz, s felmászott a hátára.Keserves volt az úszás a teknős számára. Fáradtan vágott neki, ráadásul terhet is cipelt, s szörnyű előérzet gyötörte, noszogatta: vesse le hátáról a skorpiót, meneküljön.De kitartott, s már a folyó közepén jártak, mikor perzselő fájdalom járta át testét. Iszonyú görcsök közepette, fuldokolva szólt oda a skorpiónak:

-Miért tetted, te bolond?! Mindketten ittveszünk!

A skorpió, maga is fuldokolva, szomorú hangon válaszolt:

-Sajnálom teknős. Nem tehetek róla, ilyen a természetem..."

Skorpió

Jegy: Skorpió

Elem: Víz

Őszi jegy: Október 24 - November 22

Motto: "Ami nem öl meg az erősít!"


A Skorpió egy olyan vezéralakot, vagy ideált keres, akinek mintájára saját életét modellezheti. Cselekedetei gyakran rituális jellegűek, nehéz rájuk hatást gyakorolni, vagy nehéz őket megváltoztatni. Eszméihez hű marad, és másoktól is ezt várja el. Példaszerű az, ahogy a dolgokat átgondolja, terveket készít és végigkíséri őket a megvalósulásig. Fanatikus idealizmussal képes átadni magát a közösség érdekeinek. Ez a jegy az élet és a halál alapfolyamatát jelképezi.

Jellemző tulajdonságai: Aszketizmus, hűség, célirányosság, fanatizmus, okkultizmus, idealizáció, lelkesedés, szertartásosság.A Skorpió uralkodója a Plútó, szimbóluma a skorpió. A Skorpió vízjegy, szenvedélyes, erőteljes. Sok asztrológus véleménye megegyezik abban, hogy a Skorpió a zodiákus legerősebb jegye. A Skorpiókat szenvedélyesség, intenzitás jellemzi. Cselekedeteik hajtóerejét az adja, hogy igyekeznek javítani a status quo-t, feltéve, hogy kordában tudják tartani saját vágyaikat. A Skorpiók az igazság rendületlen védelmezői, és a végsőkig harcolnak azért, amit igaznak hisznek. Idealisták, a legfennköltebb elvek vezérlik őket. Soha nem csinálnak semmit fél szívvel. A Skorpiók az életben a végletek emberei. Tudnak egyidőben erősek és gyengék, függetlenek és függők, hűvösek és szenvedélyesek lenni. A magabiztos külső mögött gyakran kavargó, szenvedélyes vágyak húzódnak meg. Hajlamosak az irigységre, birtoklási vágyuk nem ismer határokat, kapcsolataik rendszerint viharosak. Váratlan reakcióik, heves érzelmeik az embereket elriasztják, de ha alkalmuk adódik bebizonyítják, hogy képesek szeretni, nagylelkűek és hűségesek is tudnak lenni. Az asztrológusok által jelzett negatív tendenciák ellenére a Skorpiók képesek arra, hogy erőteljes érzelmeiket megfelelő mederben tartsák. A Skorpiók az élet minden területén szenvedélyesek, beleértve a kalandot is.Szívesen tevékenykedik gyógyító célokért. Vágya az átformálás. Szárnyakat akar adni azoknak, akiket testi-lelki betegség tart fogva. A lelki betegségek gyógyításában mint pszichológus segíti a pácienst, hogy felszínre hozzon tudatalattijából és megszüntessen sok mindent, amit elfojtott.

Semmi sem valós, de minden valóságos..

Egy álomban akartam lenni, s meg is tettem mindent ahhoz, hogy ez megvalósuljon, csukott szemmel jártam a világban s még pislogni sem próbáltam.

Megpróbáltam nem figyelni a hangokra s az illatokra amik körülöleltek. Néha fel sem fogom mennyi idő telik el két pillantás között, s hány lépést teszek hátra miközben előre haladnék.

Álmodom, csak magamba roskadom s merengek. Távoli tájakon barangolok s meg nem mondanám merre járok, vagy szállok szelek szárnyán föl meg le s végigsuhanok a vizek tükrén miközben finom fodrokat csókolok reá.

Tudod csak elszabadulni akartam, felszabadulni és kiszabadulni a világ fogságából, mi rabul ejtette testemet, mi lelkem börtöne. Itt önmagam rabja vagyok, saját börtönöm fogja. Így látatlanúl is láncon tart.

Szárnyaltam s hallgattam a szellő lágy csilingelését fülemben. Gondoltam majd lesz egy hang ami visszaránt a valóságba, a túlglobalizált,technikai világba ami visszaállít egy robot életbe, vissza a mindennapok egyen világába.

De ott fent nem voltak hangok!...

Felfoghatatlan,átélhető és megtapasztalható egy pillantás az istenek birodalmába.

Vágytam rá, vágytam erre a világra, s meg is élhetem, valahányszor becsukom szemem újra ott vagyok... a semmi és minden világában...,hol semmi sem valós de minden valóságos:-))

Minden rosszban van valami jó...

A minap Monoron jártam, ezt a napot senkinek sem kívánom. Ott kezdődik a rossz benne, hogy párom, és anyós!!

A fő uticél az övék (örökösödési tárgyalás), én csak kísérőként voltam jelen ( csak tudnám minek)

A fejem még mindig zsong, a sok beszédtől, hangoskodástól. Ez a 2 dolog nem is lenne baj, csak sajnos az anyós elég primitív, és túlzottan szabad szájú.

Hát igen a családját senki sem válogathatja meg....

A tárgyalóba be sem mentem....(hiszen keresnivalóm sem volt ott)

...Van majd egy órám, egyedül....

Fellélegeztem...jajjj, de jó, végre egy kis csend :-)

Odakint esett az eső, én ücsörögtem a bíróság váró termében és azokra a barátokra gondoltam, akiket tiszta szívemből kedvelek!! Egynek a pár közül írtam is sms-t, érdeklődtem hogylétéről. Ahogy rá gondolok,- most is- szívemet melegség tölti el...:-))

Azután eszembe jutott a monori ismerősöm, akivel előző nap beszéltem is msn-en..., felhívtam.

Szerencsémre szabadnapos ...., kedves volt tőle, hogy bejött a városba, hogy találkozzunk, kicsit beszélgessünk. Könnyen megismertük egymást. Esőnk miatt egy kellemes hangulatú kávézóba mentünk.....

Így hamar eltelt az idő amit nyugalomban tölthettem, megcsörrent a telefonom, és benne azt hallom: végeztünk, hol vagy?

Számról a mosoly lekonyult, elköszöntem a már nem teljesen idegen ismerőstől, és visszakullogtam a bíróság elé.

Megismertem sok-sok embert a párom családjából, befogadtam őket a magam világába, egyszerűen mint emberek( kit kevésbé, kit jobban) hiszen nap s mint nap megismerünk új arcokat. Igazán furcsa csak a páromnak volt, neki nem ismeretlenek, hiszen a családja egy része, de most látta őket viszont 30 év után. Apai részről: nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek.

Nagy család , de nem szép :-(

Ezt bátran ki merem állítani. Sajnos egy haláleset hozta most őket össze , és a viszály egyből leszűrhető volt közöttük.

Persze úgy tettek, mintha nagyon örülnének a sok-sok éve nem látott rokonnak, de valójában látszott az arcukon a gyűlölet, mit is keresel te itt. (tisztelet a kivételnek)

Rólam nem is beszélve, néhányan semmibe sem vettek, átnéztek rajtam, mintha ott sem lettem volna.

Na nem baj, többet úgysem kell bájolognom előttük.

Ha mégis menni kellene még...., hiszen a tárgyalás nem lezárt, az az egy tuti, abból nem kérek!!

Álomút

“Az ember sosem szűnik meg álmodni.

Az álom a lélek tápláléka, ahogy az élelem a test tápláléka. Létezésünk során számtalanszor előfordul, hogy álmaink viharosak, és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk…”