Egy álomban akartam lenni, s meg is tettem mindent ahhoz, hogy ez megvalósuljon, csukott szemmel jártam a világban s még pislogni sem próbáltam.
Megpróbáltam nem figyelni a hangokra s az illatokra amik körülöleltek. Néha fel sem fogom mennyi idő telik el két pillantás között, s hány lépést teszek hátra miközben előre haladnék.
Álmodom, csak magamba roskadom s merengek. Távoli tájakon barangolok s meg nem mondanám merre járok, vagy szállok szelek szárnyán föl meg le s végigsuhanok a vizek tükrén miközben finom fodrokat csókolok reá.
Tudod csak elszabadulni akartam, felszabadulni és kiszabadulni a világ fogságából, mi rabul ejtette testemet, mi lelkem börtöne. Itt önmagam rabja vagyok, saját börtönöm fogja. Így látatlanúl is láncon tart.
Szárnyaltam s hallgattam a szellő lágy csilingelését fülemben. Gondoltam majd lesz egy hang ami visszaránt a valóságba, a túlglobalizált,technikai világba ami visszaállít egy robot életbe, vissza a mindennapok egyen világába.
De ott fent nem voltak hangok!...
Felfoghatatlan,átélhető és megtapasztalható egy pillantás az istenek birodalmába.
Vágytam rá, vágytam erre a világra, s meg is élhetem, valahányszor becsukom szemem újra ott vagyok... a semmi és minden világában...,hol semmi sem valós de minden valóságos:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése