Reggel 8 óra, helyszín a munkahelyem, egy eldugott előadóterem......
Transzfúziós tanfolyam.
A levegőben egy részről szigorúság más részről pedig bizonytalanság kering, bármerre nézek mindenütt ismerős arcok, de mégsem szól senki, csak bambul maga elé, és talán azon elmélkedik, mire is vállalkoztam (jobban mondva mire választottak ki), ahogyan én is ezt tettem.
A véradó főorvos asszonya kezdi az előadást, egy kis bemutatkozás, miközben tömérdek mennyiségű papír és könyv kerül elém.....
Már fogtam a fejem ezek láttán is.
Az anyag nagyon száraz, figyelemre nem méltat senkit sem, írni sem kell, mert a papírokon ott van minden.
Szemlélem a többieket, ki rajzolgat, firkál, és látszódik az arcokon, hogy sokan teljesen máshol járnak.
Vártuk( azt hiszem beszélhetek többes számban), hogy eljöjjön végre a szünet, hogy kis friss levegőt adjunk a már elején leszívott agyunknak.
Koleganőmmel átmentünk az osztályunkra, hogy a kedves főnővérünket megrójuk kicsit, mire küldött minket, de nem jártunk sikerrel, szabin van...
Egy kávé, egy kis dumcsi, és spuri vissza az oxigén nélküli terembe.
Szünet után új előadó, újabb papír rengeteg......, ez az előadás pörgősebb, érdekesebb, felébrednek az emberek, van hozzászólás, vannak kérdések.
Az idő így hamar el is röppent, elérkezett 15 óra, és végre a mai nap okosodásának vége....
De folytatódik még a hét minden napján, majd egy erős elméleti és gyakorlati vizsgával zárunk.
Ez a hét és a vizsga az én szülinapi ajándékom a kórháztól :-)), felfogom úgy, hogy legalább nekik az eszükbe jutottam:-))
Orvos kolegáink örülnek ennek a tanfolyamnak a legjobban, mert ismét van 1 munka, amit átháríthatnak ránk:-(
Legközelebb a fizetésükből is kérnünk kellene egy kicsit:-))
Szerencsére utólag kiderült, hogy nem hárítható át ránk az orvosi munka :-)), Azért a fizuból jöhetne... :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése