Suttogsz s én lassan közelítek feléd
Elnézek melletted mintha ott se lennél
Félve lépek míg nem érzem hogy elég
Hagyod hogy elhiggyem észre sem vettél
Beszélsz s én sietve lépkedek hozzád
Felvillan a tiltó lámpa fékezek
Látom a taszítást ahogy a titokhoz vonzzák
Kerestem a kaput de nem is létezett
Kiabálsz s én repülök a hangod felé
Fakó szemedben elfordítom a zárat
A távolság óriás az ég remeg belé
Kifordít a hibán elbukott látszat
Beszélsz de közelséged nem jut el hozzám
Átlépek a hangodon mely semmibe szól
A valóságot kutatom a mély sorok hosszán
Elveszek a változásban mi mindent bekoszol
Suttogsz de békén hagylak az igazadat kétlem
Csalódtam nem küzdök csak hallgatok
Nem hiszek én is elfordulok észrevétlen
Láttalak de te nem látod hogy itt vagyok
Hallgatsz de belül minden darabokra bomlik
Nincs értelme hazudnod ha egyedül leszel
A szemedben soknak tűnő érték összeomlik
Sikerült elhitetned hogy észre sem veszel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése