Szeretem...?

Kedves Ismerős, és Ismeretlen!

Köszönöm a verset, és a hozzászólást a " Nem vagyok depis, csak egyedül" bejegyzéshez.

Mára már tudom kinek számítok, és kinek nem.

Az azért még elkeserít :-((, hogy arról a kedves ismerősről, "igaz" barátról a mai napig nem tudok semmit sem, aki azon sorok megírásakor a leginkább az eszemben volt.

Vártam..., vártam, hátha majd eszébe jutok....., hátha jelentkezik....

Sok a dolga belátom, azt sem állítom 100%, hogy nem jutottam eszébe, de nem jelentkezett.

Persze én is megtehetném, hogy keresem, de kissé megmakacsoltam magam...... miért én?,- kíváncsi voltam történik-e valami.-

Jah és persze, nem szeretném, ha netán nyűg lennék.

Inkább megőrzöm magamnak így az emlékeket...., az együtt töltött időket.... ŐT.....

Érezhetném magam úgyis mint akit használtak/kihasználtak, de NEM teszem, mert semmit sem bánok azokból a percekből a Vele töltött időből.....

Nem kellett volna ennyire megkedvelnem, de Ő már csak ilyen, IMÁDNIVALÓ!!

Majd csak lesz valahogy......

Mindenesetre Ő hiányzik, a többiek meg le vannak Sz...a!

.