Egyáltalán nem vagyok büszke arra a napra....,a szombatira
Mélységes gyűlölet tör elő belőlem, ha visszagondolok rá.
Gyűlölet a családom tagjai (édesapám, párom), és a rend őrei felé.
Mindenki tudja, az alkohol sosem bánik jól az emberi elmével(persze ez nem mentség semmire).
Családi összejövetel, aminek alapon nem örültem, mert tudtam, biztosan nem érünk időben haza.....
Tudtam nem tudom majd kipihenni magam vasárnap reggelre. Senkinek nem számít ilyenkor, hogy dolgoznom kell menni.
Este 11 körül végre rávettem a párom induljunk, nehezen ment neki az alkohol mámorában a készülődés.
Arra lettem figyelmes, hogy közben apu is veszi a kabátját, próbáltam maradásra bírni, hová megy már ilyenkor....., de őt csak hajtotta a benne lévő alkohol.....
Én ki nem állhatom az ittas embereket, éppen ezért kicsit a lelki világukba másztam, nem tartva attól, hogy bármi bajom eshet, hiszen a családom....
Egy idegennel nem mernék így beszélni ahogyan velük tettem....(ezt inkább itt nem részletezem)
Igen, meggondolatlan voltam belátom, mert a részegesek szapulása nem várt reakciót váltott ki....
a páromban, sajnos nekem esett, szavakkal bántott.....
Apu nem tetszését nyilvánítva egy fejre célzott ütést mért rá....
Ekkor kezdődött a pokol......
A két agyilag teljesen elszállt csak ütötték egymást ahol érték, azzal sem törődve, hogy egy Nő (én) köztük áll, egy másik (anyu) pedig a közvetlen közelükben. A nagy szerencsém az, hogy nem nőttem valami magasra, így az ütések legtöbbje a fejem fölött haladt el, persze célt találva a másik oldalon. Kilépni nem tudtam, mert közben anyut is figyeltem, nehogy baja legyen....
Próbáltam szétszedni őket.....
néhány másodpercre csend, és azt hittem vége, de nem...:-(, a szavak, és ütések párbaja folytatódott....
Teljes idegi kikészültség, semmibe vettek....
Hát igen, nem vagyunk istenek......
Nagyon, de nagyon ideges voltam, és minden erőmet összeszedve, magamon is meglepődve, aput az előszoba egyik végéből a másikba taszítottam, miközben elesett, és vele együtt én is.
Szép szóval kértem, elég.....
Kopognak...... Anyu ajtót nyitott....
Rendőrség. (valami jó akaró úgy gondolta, szükség van rájuk)
El tudom képzelni szép látvány fogadhatta őket, egy földön fekvő pasas, rajta egy nő, bozontos hajjal, ökölbe szorított kézzel....
Felálltam, apu is....
Kérdések hada , mi történt, persze a 2 részeg dög, mindkettő mást mondott.
Elestünk csak, nem történt semmi baj, hangzott....
Mitől véres a fal? Mitől van szétverve a berendezés? (Hát igen, a rendőr sem teljesen hülye:-))
Általános igazoltatás megtörtént...., látván, hogy én vagyok az aki beszámítható(anyu csak zokogott, egy hang nem jött volna ki a torkán), kértek beszélgessünk.
Majd azt parancsolták, a párom és én hagyjuk el a lakást, bólintottam, így lesz, már úgy is indultunk...
Nem volt nekik elég, azt mondták velük menjünk le, lekísérnek, és akkor biztosan nem lesz baj.
Méghogy nem?- kérdeztem magamtól
Párom sosem tud tisztességgel bánni a rendőrökkel, ha velük megyünk le annak sem lett volna jó vége.
Ígéretet tettem a rend őreinek, hogy amint elmennek, megyünk mi is, nem szeretném, ha velük kellene menni.Megegyeztünk, de közölték velem, hogy figyelmeztetésben részesítenek, mert ellenszegültem nekik, és amennyiben vissza kell jönniük, engem állítanak majd elő.
Hát nem vicces!!!! Egyszerűen csak gyűlöletre méltóak!!! A 2 bunyós 1 szó nélkül megúszta! Szolgálnak és védenek, mi?:-))
Hajnali 1 óra mire taxit hívok, jön is, de meglátván a páromat, nem vállalja a fuvart,idegességemben azt hittem kiszedem a sofőrt az ülésből...:-)
Elment..., nélkülünk.....
Másik taxi...., szerencsére ő nem válogatós, így 2 körül értünk haza.
Mire ágyba kerültem 3 óra, és negyed 5-kor kelés.....
vasárnapi munkanapom csak a testemmel, szellemem nélkül telt el....
Fáradt vagyok......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése