Ékkő vagy!
A gyémánt, hideg és sejtelmes, de néha megtelik élettel.
Lüktető és vad lesz, tele érzésekkel, örömmel, és néha fájdalommal vegyítve. A férfi pedig a gyémánt, amely önmagában is ragyog.
Te is ragyogsz.
Fényeddel pásztázod arcomat, a lelkemet.
Létednek, szívednek varázsa van, és ha mindez elém tárul, olyan az érzés, mint amikor a láva, az ősi tűz kiszabadul.
Érzéseket szabadítasz rám, csak rám,
mint az erdei patak tiszta csobogó kristály-vize, mely vízeséssé dagad, úgy halad,
mint a felkelő nap, melengető sugara, mely a jeges szívet felolvasztja,
mint a tikkadt vándor, ki végre oázisra lel....
Tudom mit beszélek, hisz ismerlek téged, s ha becsukom a szemem, úgy nem lát senki, ahogy én Téged.
Tudod mit beszélek, hisz aki nem ismer téged, becsukott szeme mögött nem lát úgy ahogyan kéne....
Láthatatlan a kötelék, ami hozzád köt, de biztonságos és erős, mert a neve:
Barátság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése