Egy kedves, és igazán emberi történet Bolyki János kékfrankos borához köthető, ami immár kézzel is fogható.
2006-ban János sérült gyerekekkel közösen szüretelte le a kékfrankos ültetvény egy részét. A gyerekek siketnémák, vakok voltak. A borász bevallása szerint nem volt egyszerű együtt dolgozni velük, de már a szüretkor eldöntötte, hogy a bor bevételéből visszaad valamit nekik. Egy játszóteret álmodtak meg azoknak, akik nem látnak, nem hallanak, nem beszélnek. A játszótér elkészült, felavatták, használják. A Bolyki kékfrankosok pedig viszik tovább a 2006-ban kitalált Nem hall, nem lát, nem beszél nevet.
Szerintem az ilyen történetek többet érnek megannyi jó marketingkampánynál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése