A Karácsony életem egyik legszebb ünnepe.
Eszembe jut ilyenkor annyi minden - de főleg azok, akik már nem lehetnek köztünk. Értük gyújtom az első gyertyát, az övéké az emlékezés első meghitt pillanata.
A második gyertya azokért ég, akik közel állnak hozzám, és akik magányosak, árvák... Ilyenkor elszomorodok, mert annyi mindent lehetne tenni és mégsem teszünk.
Vannak akiknek nagy feldíszített fájuk van..., sok-sok ajándék a fa alatt,másoknak pedig talán egy fenyőág ha jut...,
és a fenyőillat az egyedüli ajándéka,
mert más nincs, semmi sincs...
Vannak olyanok, akiknek ez is elég, mert lelkiekben gazdagabbak, mint azok, akiknél a díszes fenyőfa áll, de akkor is szomorú...
A harmadik gyertya a családomé. A szeretet lángjai ezek, szívemben égnek örökké....
A negyedik a jövőé, ami bizonytalan mindenki előtt...
a reményé, a boldogságé, hogy megtaláljuk a biztonságos utat...
Azokért, akik gyűlölködnek, akik haragot táplálnak valaki iránt. Itt az ideje, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és elfeldjük a sérelmeket, a bosszút, az ellenségeskedést.
Ezen a szent napon bocsáss meg magadnak, hogy mások is megbocsájthassanak...
Ne legyen több viszály a szívedben, ne szomorítsd el a lelked, engedj szabad utat a jónak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése